Ajánlások a magyar kormány részére
A. Közösségi élet és választási lehetőség
1. Fogadjon el azonnali moratóriumot a szociális intézményekbe történő új felvételekre annak érdekében, hogy megállítsa az üres helyek feltöltését. Ehelyett találjon alternatívát a várólistán lévő egyes személyek részére.
2. Módosítsa a Polgári Törvénykönyvet és a támogatott döntéshozatalról szóló törvényt a gondnokság eltörlése céljából és vezessen be tényleges támogatott döntéshozatali formákat, amelyek az ilyen támogatásban részesülő személyek bizalmi viszonyain, akaratán és preferenciáin alapulnak.
3. Állítson fel egy egyértelmű menetrendet legfeljebb öt éves időszakra az átfogó és elérhető közösségi alapú szolgáltatások fejlesztésére, annak biztosítása céljából, hogy az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek önállóan élhessenek a közösségben. Ennek magában kell foglalnia a családok és gondozók részére történő segítségnyújtás középpontba állítását is.
4. A fogyatékossággal élő gyermekek intézményeinek kiváltása prioritást kell, hogy élvezzen.
5. Koordinálja az intézménykiváltásra és a gondnokság eltörlésére irányuló országos és regionális intézkedéseket a kijelölt, 33. Cikk (1) szerinti kormányzati koordinációs ponton keresztül és tegyen közzé éves jelentést az elért haladásról.
6. Hagyjon fel azokkal a tervekkel, amelyek magyar és EU-s finanszírozást a meglévő intézmények felújítására vagy új intézmények építésére használnak fel. Ehelyett használja az rendelkezésre állópénzügyi forrásokat arra, hogy az egyéni közösségi alapú szolgáltatásokat a lehető legnagyobb mértékig fejlessze.
B. Hozzáférés az egyéni támogató szolgáltatásokhoz
1. Gondoskodjon arról, hogy az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek megkülönböztetés nélkül hozzáférhessenek az egyéni szolgáltatások köréhez - ideértve az otthoni támogatást és segítségnyújtást és a közösségi mentális egészségi csoportokat -, amelyek Magyarországon minden értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személy számára elérhetőek kell, hogy legyenek. Változtassa meg a nemzeti költségvetési prioritásokat, oly módon, hogy az erőforrásokat az intézmények fenntartásáról az egyéni támogató szolgáltatások fejlesztésére csoportosítja át.
2. Gondoskodjon arról, hogy az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek és családjaik hozzáférhessenek a speciális támogatáshoz és pénzügyi támogatáshoz, annak érdekében, hogy szükség szerint szakszerű, egyéni támogatást vegyenek igénybe, amennyiben a kormány nem biztosítja ezeket a szolgáltatásokat.
C. Hozzáférés a többségi társadalom által elérhető szolgáltatásokhoz
1. Végezzen felmérést az alapvető szolgáltatásokhoz (ideértve az iskolákat, az egészségügyi ellátást és a foglalkoztatási támogatást) való hozzáférést illetően, különös tekintettel az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek hozzáférését akadályozó tényezők azonosítására. A felmérésnek információt kell adnia a reformra irányuló költségvetési tervekről, amitt közzé kell tennie.
2. Hozzon létre, teszteljen és valósítson meg országos programokat a foglalkoztatáshoz való hozzáférés biztosítására, kifejezetten az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek számára, a civil társadalommal és az iparági vezetőkkel együttműködésben. Helyezze a hangsúlyt a nyílt munkaerőpiacra való kijutás biztosítására a védett foglalkoztatás támogatása helyett. Vizsgája meg a munkahelyi ésszerű alkalmazkodás biztosításának szabályozását és finanszírozását.
3. Dolgozzon ki egyértelmű stratégiát az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek befogadó oktatáshoz való jogának előmozdítására, ideértve a speciális és bentlakásos iskolák bezárását. Biztosítson elkülönített költségvetést arra a célra, hogy az ésszerű alkalmazkodás követelményének eleget téve az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek részére biztosítása a többségi iskolákba történő befogadást.
D. Áttérés az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra
1. A jelenlegi intézménykiváltási stratégiát sürgősen módosítani kell annak érdekében, hogy az az ENSZ Egyezmény 19. cikkének betűjével és szellemiségével összhangba kerüljön. A jelenlegi 30 éves időtávot öt évre kell csökkenteni. A stratégiát oly módon kell módosítani, hogy az kiterjedjen az értelmi fogyatékossággal élő gyerekekre és a mentális egészségi problémákkal élő személyekre is. Az új stratégiának mennyiségi és minőségi indikátorokat kell tartalmaznia éves akciótervenkénti bontásban.
2. Az új stratégiának részletes elemzést kell tartalmaznia arról, hogy a kormányzati finanszírozást jelenleg milyen módon fordítják a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott szolgáltatásokra (beleértve az intézményeket), és a jövőbeni finanszírozást át kell csoportosítani az intézményektől a közösségi alapú szolgáltatásokra. A közfinanszírozás elköltési módjára vonatkozóan az éves jelentéseket nyilvánossá kell tenni.
3. Hozzon létre egyéni átmeneti terveket a jelenleg intézményben élő, valamennyi értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személy részére. A terveket egyértelműen és kifejezetten az érintett személy akaratára és preferenciáira kell alapozni. Ezeknek a terveknek valódi lehetőséget kell nyújtaniuk a közösségi élet megvalósítására, beleértve a magán- vagy családi ellátást, meg kell határozniuk a szükséges egyéni támogatások körét (illetve azok biztosításának módját), valamint a megvalósítás egyértelmű menetrendjét.
E. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, monitoring és a társadalmi tudatosság növelése
1. Biztosítsa törvény által a fogyatékossággal élő személyek jogát az önálló közösségi életvitelhez.
2. Gondoskodjon arról, hogy az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek számára rendelkezésre állnak és hozzáférhetőek hatékony és független panasztételi mechanizmusok, arra az esetre, ha az önálló közösségi életvitelhez való jogukat megsértenék. Ez foglalja magában azokat a panaszokat, amelyek az egyéni szolgáltatások vagy a többségi társadalom számára elérhető szolgáltatások hozzáférhetővé tételének elmulasztására vagy valódi választási lehetőségek biztosításának elmaradására vonatkoznak.
3. Gondoskodjon arról, hogy az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyekjogorvoslattal élhetnek abban az esetben, ha a panasztételi mechanizmusok hatástalannak vagy elégtelennek bizonyulnak. A jogi eljárások kezdeményezéséről soha ne a gondnok vagy más helyettes döntéshozó határozzon.
4. Gyűjtsön átfogó és részletes adatokat - ideértve a statisztikai és kutatási adatokat - annak biztosítása céljából, hogy a kormányzat önálló közösségi életet előmozdító politikája és annak megvalósítása bizonyítékokon alapszik. Az összegyűjtött adatoknak meg kell felelniük az ENSZ Egyezmény 31. cikkében foglalt követelményeknek és azokat évente közzé kell tenni, valamint tartalmazniuk kell:
- Az értelmi fogyatékossággal élő személyek számadatait, ideértve az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyeket, a mentális egészségi problémákkal (pszichoszociális fogyatékossággal) élő személyeket, kor és nem szerinti megoszlásokat, stb.;
- Azon lakóhelyek számadatait és típusát, ahol az értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek laknak (intézményi és közösségi alapú);
- Az intézmények teljes listáját, azok nagyságát és befogadóképességét, a finanszírozás részletezését (ideértve a finanszírozási forrásokat is), felvételeket és a felvételek, illetve elbocsátások hosszát;
- Az elérhető egyéni szolgáltatások típusait, azok földrajzi kiterjedését és lefedettségét, finanszírozását, valamint azt, hogy hány ember fér hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz; és
- Azon értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek számadatainak elemzését, akik hozzáférnek a hagyományos szolgáltatásokhoz (ideértve az oktatást, az egészségügyi ellátást és a foglalkoztatási támogatást), valamint annak az elemzését, hogy az ésszerű alkalmazkodás megvalósítása pénzügyileg biztosított-e.
5. Az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek emberi jogaival kapcsolatos társadalmi tudatosságot növelő stratégia megvalósítása az ENSZ Egyezmény 8. cikkének megfelelően. A stratégiának egyértelműnek kell lennie azzal kapcsolatban, hogy a kormányzat milyen konkrét lépéseket tervez a megbélyegzés csökkentése és a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében.
6. A fogyatékossággal élő személyek elleni gyűlölet bűncselekményekre, a vádak kivizsgálására és azok elrendezésére vonatkozó bűnügyi statisztikákat évente állítsa össze és hozza nyilvánosságra.