Indikátorrendszer

Első csoport: Közösségi élet és választási lehetőség

Ebben a csoportban az indikátorok az ENSZ Egyezmény 19. cikkének a) pontjában foglalt követelményeket tükrözik, amely kimondja, hogy:

A fogyatékossággal élő személyeknek másokkal azonos alapon lehetőségük van lakóhelyüknek és annak megválasztására, hogy hol és kivel élnek együtt, és nem kötelezhetőek bizonyos megszabott körülmények között élni.

Sz.

Indikátor

Mérce

Következtetés

1(A)

Az értelmi fogyatékossággal élő személyeknek nem kell intézményben élniük.

Hány értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személy él intézményben?

Több mint 25.000 értelmi fogyatékossággal élő személy él intézményben. Az intézményben élő személyek száma az elmúlt évtizedben nem változott.

1(B)

Az értelmi fogyatékossággal élő személyeknek ugyanazokhoz a lakhatási lehetőségekhez kell hozzáférniük, mint az általános lakosságnak.

Milyen lakhatási lehetőségek elérhetőek az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek számára?

Sok értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személy számára továbbra is az intézményi elhelyezés az elérhető lakhatás fő formája.

1(C)

Moratóriumot kell elrendelni a szociális intézményekbe történő új felvételekre.

Vannak-e bármilyen korlátozás vagy moratórium a szociális intézményekbe történő új felvételekre?

Nem, nincs korlátozás a Magyarország számos bentlakásos intézményébe történő új felvételekre vonatkozóan.

1(D)

Az értelmi fogyatékossággal élő személyek arra vonatkozó választását, hogy hol és kivel éljenek együtt, a jog elismeri és érvényesíti.

Tiszteletben tartja-e a jog az értelmi fogyatékossággal élő személyek arra vonatkozó választását, hogy hol és kivel éljenek együtt és milyen szolgáltatásokat vegyenek igénybe?

A cselekvőképességet teljesen vagy részlegesen korlátozó gondnokság alatt álló személyek nem jogosultak megválasztani, hogy hol és kivel élnek együtt.

1(E)

A jog elismeri az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek arra vonatkozó jogát, hogy szerződést kössenek az elhelyezésükre és a szociális szolgáltatások igénybevételére.

Köthetnek-e az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek fogyatékossággal kapcsolatos támogatásokra vonatkozó szerződést és megállapodást, illetve otthonvásárlásra vonatkozó hitelszerződést, bérleti vagy egyéb lakhatásra vonatkozó megállapodást?

Gondnokság alatt álló személyek nem köthetnek szerződést.

1(F)

Az értelmi fogyatékossággal élő személyek  támogatást kaphatnak annak megválasztásában, hogy hol és kivel élnek együtt.

Elérhető-e a fogyatékossággal élő személyek részére olyan támogatás, amely lehetővé teszi számukra, hogy döntsenek arról, hogy hol és kivel lakjanak együtt vagy mely támogató szolgáltatásokhoz férjenek hozzá?

Nem. A magyar jog által szabályozott „támogatott döntéshozatal” intézménye ellentmond az ENSZ Egyezmény 12. cikkében foglalt követelményeknek, mivel nincs olyan követelmény, hogy annak a „támogatott” személy akaratán és preferenciáin kell alapulnia.

1(G)

Az értelmi fogyatékossággal élő személyek megtámadhatják a mások által azzal kapcsolatban hozott döntéseket, hogy hol és kivel éljenek.

Hozzáférhetnek-e az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek hatékony mechanizmusokhoz, ha panaszt kívánnak tenni a közösségi élethez való jogukkal kapcsolatban?

Nem. Nincs olyan, az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek számára rendelkezésre álló mechanizmus, amely a közösségi élethez való jog megtagadásával szembeni fellépésre nyújt lehetőséget. 

Második csoport: Hozzáférés az egyéni támogató szolgáltatásokhoz

Ebben a csoportban az indikátorok az ENSZ Egyezmény 19. cikkének b) pontját tükrözik, amely kimondja, hogy:

A fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférési lehetőséget biztosítanak többféle otthoni, intézményi és egyéb közösségi támogató szolgálathoz, beleértve azt a személyes segítséget, mely a közösségben éléshez és a közösségbe történő beilleszkedéshez, valamint a közösségtől való elszigetelődés és kirekesztődés megelőzése céljából szükséges.

Sz.

Indikátor

Mérce

Következtetés

2(A)

Az értelmi fogyatékossággal élő személyek rendelkeznek személyes költségvetéssel, amely lehetővé teszi a számukra szükséges támogatás kiválasztását.

Rendelkeznek-e az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek olyan személyes költségvetéssel, amely lehetővé teszi a számukra a közösségi élethez szükséges megfelelő támogatás kiválasztását?

Nem, a fogyatékossággal élő személyek nem rendelkeznek személyes költségvetéssel.

2(B)

Az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek személyes segítséget kapnak, amely segíti őket a közösségi életben.

Kapnak- e személyes segítséget az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek ahhoz, hogy a közösségben maradjanak és éljenek?

A személyes segítség elérhető bizonyos értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek részére, de csak egy rendkívül korlátozott mértékig.

2(C)

Az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek támogatást kapnak, hogy hozzáférjenek pénzügyi támogatáshoz vagy szakszerű támogató szolgáltatásokhoz.

Kapnak-e bármilyen segítséget az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek ahhoz, hogy hozzáférjenek az őket megillető pénzbeli támogatáshoz vagy egyéb támogató szolgáltatásokhoz?

Nem. Hagyományos családsegítő szolgáltatok vannak, de ezek nem szakosított szolgáltatok.

2(D)

A pénzügyi és gyakorlati támogatás elérhető az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek családja és gondozói számára.

Elérhető-e támogatás az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek családjai és gondozói számára? A példák kiterjednek a juttatásokra, a személyes segítséget nyújtó családtagok díjazására és a nappali ellátásra.

A nappali ellátás elérhető egyes értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek számára és egyes családok/gondozók kapnak ápolási díjat, de nem mindannyian.

2(E)

A nappali szolgáltatásokat az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek olyan módon kapják, amely segíti a közösségbe történő beilleszkedésüket.

Hozzáférhetők-e olyan nappali szolgáltatásokat, amelyek segítik az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek beilleszkedését a közösségbe?

Nappali ellátó központok, támogató szolgálatok és közösségi ellátás biztosított de a népesség nagy része számára nem elérhető.

2(F)

A kormányzati finanszírozást inkább a közösségi alapú szolgáltatások fejlesztésére és nem a bentlakásos intézmények finanszírozására használják.

A kormány oly módon kezeli-e a költségvetést, amely elősegíti a fogyatékossággal élő személyek közösségi élethez való jogát?

A magyar kormány lényegesen több pénzt költ az intézmények fenntartására, mint az egyéni közösségi alapú szolgáltatások fejlesztésére, ideértve az EU-s finanszírozást.

Harmadik csoport: Hozzáférés a többségi társadalom számára hozzáférhető szolgáltatásokhoz

Ebben a csoportban az indikátorok az ENSZ Egyezmény 19. cikkének c) pontját tükrözik, amely kimondja, hogy:

A mindenki számára nyújtott közösségi szolgáltatások és létesítmények azonos alapon hozzáférhetőek a fogyatékossággal élő személyek számára is, és igényeikhez igazítottak.

Sz.

Indikátor

Mérce

Következtetés

3(A)

Az értelmi fogyatékossággal élő személyek számára biztosított a hozzáférés a többségi és és befogadó oktatáshoz.

Hozzáférnek-e az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek a többségi oktatáshoz? Befogadó és az egyéni igényeikhez igazított-e az oktatás?

Nem. Az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek többségének oktatása elkülönített osztályokban és iskolákban folyik.

3(B)

Az értelmi fogyatékossággal élő személyek támogatást kapnak a nyílt munkaerőpiacon történő munkavállaláshoz.

Hozzáférnek-e az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek a többségi társadalom számára elérhető foglalkoztatáshoz? Eléggé befogadó-e a foglalkoztatási rendszer?

Nem. Az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek többségét kizárják a munkaerőpiacról.

Negyedik csoport: Áttérés az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra

Ebben a csoportban az indikátorok a kormányok arra vonatkozó kötelezettségét tükrözik, hogy konkrét lépéseket tegyenek az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek lakhatásának kongregált, intézményes modelljeitől történő elmozdulása irányába, olya módon, hogy  támogassák a fogyatékos személyeket az önálló közösségi életvitelben egy ésszerű időkereten figyelembevételével.

Sz.

Indikátor

Mérce

Következtetés

4(A)

A kormány elfogadott egy közösségi életre vonatkozó nemzeti stratégiát, amely hatékonyan támogatja valamennyi értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személy közösségi élethez való jogát.

Kielégítő-e a közösségi életre vonatkozó nemzeti stratégia?

Nem. A nemzeti stratégia végrehajtási időszaka harminc év, nem határoz meg közbenső mutatószámokat és fenntartja a lakhatás kongregált, intézményi modelljeit.

4(B)

A kormányzat olyan kísérleti projekteket indít, amelyek  olyan modellek kialakítását célozzák, amelyek a lakók az intézményekből a közösségbe történő áthelyezésére vonatkoznak.

Vannak-e a közösségi életre vonatkozó kísérleti projektek? Ezek eléggé hatékonyak és befogadóak-e?

Igen, bár a projektek száma alacsony és az ígéretes gyakorlatokat és projekteket nem bővítették ki annak érdekében, hogy több értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személy számára kedvezzenek.