4(A) indikátor: Kielégítő-e a közösségi életre vonatkozó nemzeti stratégia?

Következtetés:
Nem. Az intézménykiváltásra szánt 30 éves hivatalos időkeret túlzottan hosszú. Nincsenek mérhető mérföldkövek, és eddig kevés konkrét lépés történt.

Magyarázat:
A kormány 2011-ben fogadta el az intézménykiváltási stratégiát.^[91] Ez volt az első átfogó intézménykiváltási stratégia a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény elfogadása óta. Az egyik fő reformot a támogatott lakhatás bevezetése jelentette. Ennek megfelelően ma a fogyatékossággal élő személyeket, szakemberek által vezetett szükségletfelmérést követően, lakásokban, lakóotthonokban vagy lakócentrumokban (ld. lenti Szószedet)is el lehet helyezni. A kongregált lakhatás ezen formái azonban továbbra is az intézményi modellt tükrözik, és kirekesztik a társadalomból a fogyatékossággal élő személyeket .

Az intézménykiváltási stratégia megvalósítási periódusa 30 év: a  2011-ben elindult folyamatnak 2041-ig el kell érnie célját.  A stratégia azonban nem jelöl meg olyan időközben is mérhető indikátort, amely egyértelműen megmutatná, milyen alacsony prioritást tulajdonítanak a szükséges rendszerváltozásnak. Ezidáig nem történt lényeges változás: a 25.000 bentlakóból csupán 700 esetében van folyamatban a nagy kongregált intézményből való kiköltözés. Ezenfelül az intézménykiváltási stratégia nem tartalmaz a gyermekintézmények kiváltására vonatkozó rendelkezéseket, és hiányzik a fogyatékossággal élő gyermekek „ családhoz hasonló és közösségi alapú lakhatási formáinak” fejlesztési terve is. a.[92] Az intézménykiváltási stratégia hasonlóképpen kihagyja a mentális egészségi problémával élő személyeket, igaz az ezt követő intézménykiváltási pályázat már változtatott ezen.[93]