1(B) indikátor: Milyen lakhatási lehetőségek hozzáférhetőek az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek számára?

Következtetés:
A kormányzat által az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek részére kínált uralkodó lakhatási lehetőség az intézmény marad.  Nagyon kevés helyi vagy regionális önkormányzat kínál bármilyen formájú támogatott vagy adaptált lakhatást.

Magyarázat:
Számos értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személy számára továbbra is az intézményi elhelyezés a lakhatás egyetlen elérhető formája. Ezáltal sok fogyatékossággal élő személy családja és gondozója magára marad. A legfrissebb elérhető kormányzati adatok szerint (2011) az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek 73%-a otthon lakott. A fennmaradó 27% intézetben lakott és ezek 59%-a értelmi fogyatékossággal élő személy.[16]

A kormány 2013 januárjában bevezette az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek részére a „lakócentrumokat” és „lakóotthonokat”, mint a „támogatott lakhatás” formáit (ld. Szószedet).[17] A lakhatás alternatív formái csak kevés ember számára voltak elérhetőek, és a kongregált lakhatás intézményi modelljét tükrözik.

A gondnokság és az intézményi elhelyezés  szoros kapcsolatban áll egymással: az intézményben élő értelmi fogyatékossággal élő személyek döntő többsége gondnokság alatt áll.[18]  Ez azt mutatja, hogy sok esetben a gondnokság a fogyatékossággal élő személyek intézményi elhelyezését hivatott megkönnyíteni.. A családjukkal élő értelmi fogyatékossággal élő személyek 58%-a gondnokság alatt áll.[19]