2(C) indikátor: Kapnak-e bármilyen segítséget az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek ahhoz, hogy hozzáférjenek az őket megillető pénzbeli támogatáshoz vagy egyéb támogató szolgáltatásokhoz?

Következtetés:
Az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek nem kapnak szakszerű segítséget ahhoz, hogy hozzáférjenek az őket megillető pénzbeli támogatáshoz.

Magyarázat:
Csupán egy általános családsegítő szolgálat van, amely támogatást nyújthat az olyan értelmi fogyatékossággal és mentális egészségi problémával élő személyek és családjaik számára is, akik szociális vagy mentális egészségi problémákkal élnek vagy „egyéb krízishelyzetek” miatt szorulnak segítségre .[48] A családsegítő szolgálat egy hagyományos támogató szolgálat, amelynek célja, hogy megelőzze a krízisek kiváltó okait, megszüntesse a kríziseket a felmerülésük helyén, és megőrizze a személyes és szociális képességeket.^[49] A szolgáltatás iránti igényt a krízishelyzetről tudomást szerző helyi önkormányzat jegyzője, a járási hivatal, a szociális vagy egészségügyi szolgáltató, a gyermekjóléti szolgálat, a pártfogó felügyelői és a jogi segítségnyújtó szolgálat, civil szervezetek, egyházak vagy magánszemélyek jelezhetik a szolgáltatónak . A személy önmaga is kezdeményezheti a szolgáltatás iránti igényét.^[50]

A családsegítést nyújtó szolgáltató a helyi önkormányzat. Számos különböző szolgáltatás igénybe vehető: szociális, életmód- és mentális egészségügyi tanácsadás, pénzbeli támogatások megszerzésében történő segítségnyújtás, családi konfliktusok megoldásának megkönnyítése, mediációs programok szervezése.^[51] A 2013. évben 630 szolgáltató létezett, amelyek 2.448 település lakosságának nyújtottak szolgáltatásokat, és 451.053 személy vette igénybe az általuk kínált szolgáltatásokat.^[52] Arról, hogy szolgáltatást igénybe vevők közül hány személy volt értelmi fogyatékossággal vagy pszichoszociális fogyatékossággal élő, nem áll rendelkezésre adat.