2(E) indikátor: Hozzáférhetők-e olyan nappali szolgáltatások, amelyek segítik az értelmi fogyatékossággal és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek beilleszkedését a közösségbe?
Következtetés:
Igen, igénybe vehető néhány nappali ellátási szolgáltatás, amelyek azonban ritkák és nem elérhetőek mindenki számára.
Magyarázat:
A nappali ellátási szolgáltatásokat azok a mentális egészségi problémával élő személyek vehetik igénybe, akik betöltötték tizennyolcadik életévüket, valamint azok az értelmi fogyatékossággal élő személyek, akik elmúltak három évesek. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek az egész napot a nappali ellátó központban tölthetik, ahol napközbeni étkeztetésben is részesülnek.[57] A nappali ellátás, a személyes ellátás és a szolgáltatások önsegélyen alapulnak. A 2012. évben 7.125 fogyatékossággal élő személy fért hozzá a 277 nappali ellátó központ által nyújtott nappali ellátáshoz.[58]
A súlyos értelmi fogyatékossággal élő személyek támogató szolgáltatást vehetnek igénybe. A támogató szolgáltatás célja, hogy a súlyos értelmi fogyatékossággal élő személyek helyi közösségeikben kapjanak ellátást, főként segítséget a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben és otthoni speciális támogatást.[59] A szolgáltatások kiterjednek a közösségi közlekedéshez való hozzáférésben, a szociális és egészségügyi ellátás nyújtásában és a foglalkoztatási és szociális segítség megszerzésében történő segítségnyújtásra is.[60] Ezek a szolgáltatások többnyire a helyi önkormányzatoknál, valamint egyházaknál és civil szervezeteknél vehetők igénybe, és túlnyomórészt az állam által finanszírozottak.[61]
A mentális egészségi problémával élő személyek közösségi ellátásban részesülnek. Ez akár hosszú távú szolgáltatás is lehet, amely önkéntes alapon kínál ellátást és rehabilitációt,[62] a reintegrációt elősegítő céllal.[63] Idővel ezeket a szolgáltatásokat kiterjesztették a közösségi pszichiátriai szolgáltatások nyújtásáról az oktatási, foglalkoztatási és lakhatási támogatásra is. Azonban az érvényben lévő korlátozott közösségi szolgáltatások alulfejlettek.[64]
Általánosságban a közösségben nyújtott szolgáltatások elérhetőségét illetően nagy a földrajzi szórás, azaz a kis- és nagyvárosokon kívül kevés vagy semmilyen szolgáltatás nem vehető igénybe.[65] A helyi önkormányzatok 2009. január 1-jétől nem kötelesek az értelmi fogyatékossággal élő személyek részére támogató szolgáltatást, a mentális egészségi problémával élő személyek részére közösségi ellátást nyújtani.[66] Ezen szolgáltatások erősítése és kiterjesztése helyett a kormány országszerte visszaszorította a szolgáltatásokat a kisebb konurbációkba. A jogszabályi változások annyit jelentettek, hogy kizárólag a 10.000-nél több lakosú konurbációk kötelesek nappali ellátási szolgáltatásokat nyújtani. Ezt megelőzően a helyi önkormányzatoknak a 3.000 lakost meghaladó konurbációkban kellett nappali ellátási szolgáltatásokat nyújtaniuk.[67] Az értelmi fogyatékossággal élő személyt magukban foglaló családok 80%-a nyilatkozta azt, hogy nem tud hozzáférni a szolgáltatásokhoz.[68] Azok, akik nem kapnak közösségi alapú szolgáltatást, jóval valószínűbb, hogy végül intézményben kerülnek elhelyezésre.[69]
[57] A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 65/F.§.
[58] Központi Statisztikai Hivatal, Szociális Alap- és Nappali Ellátás.
[59] Uo., 65/C.§ (1) bekezdésben
[60] Uo., 65/C.§ (3) bekezdésben
[61] A helyi önkormányzatokra delegált feladatok teljesítését a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 120-122.§§. cikkei szabályozzák.
[62] Az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet, 39/F.§ (1) bekezdése
[63] A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 65/A.§.
[64] A közösségi ellátást a rászoruló települések 37-38%-ában nyújtják és csak a települések 13%-ában vannak nappali ellátási szolgáltatások. Központi Statisztikai Hivatal, Statisztikai Tükör, III. kötet, 189. kiadás (2009. december 18). A 2010. évben csak 82 bejegyzett közösségi ellátási szolgálat létezett.
[65] Verdes Tamás, Scharle Ágota és Váradi Balázs, Intézet helyett, (Budapest, Budapest Intézet 2012), 12.
[66] Magyar Fogyatékosügyi Caucus, Fogyatékos személyek jogai vagy fogyatékos jogok?, párhuzamos jelentés az ENSZ Egyezményről, 2010. augusztus, 125., elérhetőség: http://mdac.info/sites/mdac.info/files/english_crpd_alternative_report.pdf (utolsó hozzáférés: 2014. szeptember 23.).
[67] Uo.
[68] Uo, 124. oldalon Egy 2006-2007. évi felmérés szerint az értelmi fogyatékossággal élő családtaggal rendelkező családok 80%-a azt nyilatkozta, hogy nem férnek hozzá a helyi önkormányzatok által kötelezően nyújtandó egyetlen szolgáltatáshoz sem.
[69] Az Állami Számvevőszék 2006. évi jelentése alapján az intézmények lakóinak csak 17%-a részesült alapvető szociális szolgáltatásokban és ez az arány 2007-ben 13,9%-ra csökkent. Állami Számvevőszék, Jelentés az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről, 2008. július, elérhetőség: http://www.asz.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/24CB3F07C598D096C1257497004B40FE/$File/0820J000.pdf (utolsó hozzáférés: 2014. szeptember 23.).